A módszer története
A módszer kialakítója Dr. Buda László pszichiáter, pszichoterapeuta, a Magyar Szomato-Pszichoterápiás Egyesület korábbi elnöke, aki szerteágazó klinikai tapasztalatait ötvözte a szomatodrámában. A módszer megalkotása során a test-mező elmélet, a rendszerelvű felfogás és az energetikai felfogás inspirálta.
A módszer általános ismertetése
A Szomatodráma egy test-orientált, szomato-pszichoterápiás, tehát a testet alapul vevő önismereti módszer, amely kreatív, játékos módon ad lehetőséget arra, hogy saját testünk rejtett működését jobban megismerjük és befolyásolni tudjuk. Ezáltal képesek leszünk magunkat komplex, pszicho-szomatikus perspektívában érzékelni és gyógyítani. A folyamat során lehetővé válik, hogy könnyed, elegáns és mégis mélyen megindító módon találkozzunk testünknek tudatunk elől elrejtett titkaival és érzelemgazdagabb kapcsolatba kerüljünk – szimbolikusan csakúgy, mint valóságosan – saját testrészeinkkel.
Gyakran előfordul, hogy a testi folyamat mögül kibomlik a lélek drámája is, elfelejtett gyermekkori emlékek, családi konfliktusok, el nem gyászolt veszteségek, eltemetett szégyen. A gyógyulás folyamatai meglepő gyorsasággal indulnak el, amint az elrejtettet megjelenítjük, a töredezettet egyesítjük, az elkülönülést és elidegenedést feloldjuk, az ellenségességet elfogadásra és hálára cseréljük.
A találkozó menete
A Szomatodráma találkozók csoportos formájában zajlanak, dramatikus módszerekkel vezetettek. Céljuk a testi és lelki önismeret elmélyítésén kívül a testi folyamataink, tüneteink jobb megértése, és a testi-lelki gyógyulás akadályainak elhárítása. A módszer azon az elven alapul, hogy a saját testünkről alkotott elképzeléseink megismerése és átalakítása gyógyító folyamatokat indíthat szervezetünkben, sok esetben egy makacs, tudattalan blokk feloldása révén. Amikor dramatikus eszközökkel a színpadra állítjuk valakinek a testrészeit, illetve testi folyamatait, egy új felismeréseket adó és egyben kiválóan formálható felületet hozunk létre. A tüneteket, testrészeket más emberek segítségével jeleníthetjük meg. Mindig a testből indulunk, a testnek a tünetekben és panaszokban megnyilvánuló “beszédét” fordítjuk színpadi nyelvre, majd azt a lélek nyelvére, majd ismét színpadira, hogy aztán egy átalakított mintázatot engedjünk vissza a testbe. A kliens szeme előtt kibontakozó drámák lehetőséget adnak számára különböző szerepekbe való belehelyezkedésbe, kipróbálva akár azt is, milyen lehet például egy fájó térdnek, vagy perinatális vonatkozásban akár azt is megtapasztalhatja, mit érez a vetélés után a méhe. A dramatikus módszer a felvillanó testi témák cselekvéses feldolgozására ad lehetőséget, megadva a kliensnek a saját testét, személyét érintő döntések szabadságát és a kreativitás lehetőségét. A hatás lehet katartikus vagy csendes-szemlélődő, mindenesetre biztosan sok gondolkodni, változtatni valót hagy nekünk a drámát követő napokra.
Honlap, tájékozódás
Az összegzőt készítette
Árvai Nóra