MPPPOT - 2020 Absztraktok

 

Dr. Andrek Andrea PhD pszichológus: Prenatális kötődés és táplálás összefüggése vizsgálati adatok tükrében 

Az előadás bemutatja a szülők és magzatuk között létrejövő kapcsolat sajátosságait, valamint azokat az eddig feltárt tényezőket, amelyek jó bejóslói a prenatális kötődés intenzitásának. A várandósság előrehaladásával nő a magzat iránt táplált érzelmek intenzitása, a magzatmozgásokkal kapcsolatos tapasztalatok a kötődés erősödését hozzák. A prenatális kötődés optimális mértéke, a magzatra való ráhangolódás, a magzat jelzéseinek minél pontosabb értelmezése valójában az újszülöttről való gondoskodás „gyakorlóterepét” kínálja a várandós szülőknek. Nemzetközi tudományos porondon, lassan 25 évre visszatekintő eredmények nyomán a közelmúltban magyar vizsgálati adatok is születtek. Az előadás során rámutatunk arra, hogy a várandósság alatt megjelenő fantáziák a gyermek táplálására vonatkozóan hogyan járnak együtt a kötődés intenzitásával.

A prenatális kötődés támogatása az egyik legfontosabb befektetés a jövőre nézve: azok a szülők, akik optimális kötődést tudnak kialakítani magzatukkal, nagyobb egymásra hangoltságban tudnak készülni a szülés/megszületés eseményére, és az azt követő új keretek között zajló egymásra hangolódásra. A kapcsolat kontinuitása, a szülők szenzitív jelenléte segíti a csecsemő jelzéseinek egyre pontosabb olvasását és ez hatással van a gyermek táplálásával kapcsolatos helyzetek gördülékeny megoldására is. A várandósság alatt kibontakozott anticipációs és mentalizációs élmények mentén „előfeszített” szülők könnyeben értik gyermeküket, ami jó alapot teremt a gyermek biztonságérzetének megteremtésében, és hozzájárul a gyermek biztonságos kötődési munkamodelljének fejlődéséhez.

 

Balogh-Fecser Enikő klinikai szakpszichológus jelölt, integrált szülő-csecsemő konzulens hallgató és dr. Villand Erika gyermekpszichiáter: "A fiatalság nektárja" - egy evészavarban érintett eset hosszmetszeti ismertetése

Hébé súlyvesztés miatt került intézményünk látókörébe, tünetei hátterében szomatikus ok nem igazolódott. A gyermekpszichiátriai vizsgálat anorexia nervosát állapított meg, ambuláns ellátása megkezdődött. A fejlődéstörténetben IVF fogantatás, a korai életévekben evés- és gyarapodás-problémák, összehangolódási nehézségek mutatkoztak. A családi anamnézisben az étellel kapcsolatos ambivalens attitűdök, háborús nélkülözés transzgenerációs traumája és veszteségélmények jelentek meg. A pszichológiai vizsgálati eredmények a diagnózist megerősítették, egyéni pszichoterápiás és családterápiás ellátása megkezdődött, mindeközben szakorvosi kontrollja heti szintű volt. Az esetismertetés hosszmetszetben mutatja be az étellel, táplálással kapcsolatos elakadásokat, amelyek végül Hébé tüneteiben manifesztálódtak. Az előadás során igyekszünk áttekinteni azokat a fókuszpontokat és intervenciós lehetőségeket, amelyek a multidiszciplináris és erőforrásközpontú szemléletben újragondolhatók lehetnek.

 

dr. Csermely Gyula szülész-nőgyógyász szakorvos: Az anyai túlsúly, illetve a várandósság alatti kóros súlygyarpodás kockázata

Az anyai túlsúly érdemben emeli a terhességi kórképek kockázatát. Ezek közül kiemelt jelentőségű a preeclampsia, a koraszülés és a gesztációs diabétesz. Magas BMI esetén a magzati fejlődési rendellenességek kockázata nő. A leggyakrabban alkalmazott szűrővizsgálat. Az ultrahang kivitelezése viszont, sokszor nehézségbe ütközik. A várandósság alatti hirtelen súlygyarapodás ugyanolyan kockázatokat rejt magában, mint a várandósság előtt már megszerzett túlsúly. Ez nem csak az anyára és a várandóságra nézve kockázatos, hanem növeli az újszülött, illetve a gyermek, majd felnőtt esélyét arra, hogy ő is diabéteszes, elhízott, vagy keringési rendellenségben szenvedő legyen. A fentieket figyelembe véve, a prekoncepcionális tanácsadónak, gondozásnak és a várandósság alatti életmódnak óriási nagy szerepe van.

 

dr. Csermely Márta fogorvos, craniosacralis terapeuta: "Egy gyermek, egy fog?" - Egyensúly és rugalmasság a várandósság alatt és után

Hogyan hat a várandóság során kialakuló testi egyensúly változás az állkapocs ízület működésére? Miként hat a megváltozott ízületi egyensúly a fogakra? Mi az oka annak, hogy egyes fogak vagy fogcsoportok túlterhelődhetnek? Mik a fogazati túlterhelődés jelei és következményei? Milyen megoldásokat találhat a túlterhelődés megelőzésére illetve oldására a fogorvos, a fogszabályozó orvos és milyent a craniosacralis terapeuta? Mit tehet a várandóság előtt, annak során és a szülés után az édesanya önmagáért?

 

dr. Domokos Tamás szülész-nőgyógyász szakorvos, mentálhigiénés szakember: "Nemcsak kenyérrel él az ember" - hitek, tévhitek a várandósság alatt fogyasztható élelmiszerekkel kapcsolatban 

Szülész-nőgyógyász orvosi tapasztalataim szerint a kismamákkal foglalkozó szakemberek sokszor kritikai észrevételek nélkül veszik át és adják tovább a média/social média által felkapott, a terhesség alatti életmódra és táplálkozásra vonatkozó iránymutatásokat. Vajon mi, szakmabeliek, miért nem hitelesítjük - legalább a magunk számára - ezeket a híreket? Ezen a területen, mint minden más témában, a szervezetünkbe bevitt élelmiszerek, kémiai anyagok terén is, számos teória, tiltás és ajánlás kering a várandósok között. Előadásomban az internetes találati számok alapján rangsorolt leggyakoribb hiteket, tévhiteket vetem össze tudományosan igazolt/evidencia alapú bizonyítékokkal, illetve saját tapasztalataimmal.

 

dr. Farkas Kitti aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos: Mit tehetünk a várandósság alatt a többletsúllyal? 

A várandósság nem a fogyókúra, hanem a természetes tápanyagok bevitelén nyugvó, egészséges súlygyarapodás időszaka. Ez kiemelten fontos a túlsúlyos nők esetében. Az ideális az, ha már a teherbeesés előtt sikerül elérni a normál testsúlyt. A súlygyarapodás mértékére és ütemére azonban utána is oda kell figyelni. Ha túlsúllyal indul a várandósság, akkor méginkább. Mind a túl kicsi, mind a túl nagy súlygyarapodás egészségügyi problémákat okozhat. Milyen a helyes táplálkozás a várandósság alatt? A rendszeres, természetes, kiegyensúlyozott táplálkozás ilyenkor fontosabb mint valaha. Nem igaz, hogy kettő helyett kell enni. Inkább helyesen kell táplálkozni, mert amit beviszünk azt már a gyermekünknek is adjuk. Az alacsony glikémiás indexű, stabil vércukorszintet biztosító diéta fontos a kismama és a magzat egészségéhez. Nagyon fontos a megfelelő fehérje-, rost-, és vitamin bevitel, a szénhidrátbevitel kontrollja, így a finomított szénhidrátok és üres kalóriák kerülése. Mindez legjobban a 100%-ban természetes összetevőket tartalmazó ételek fogyasztásával érhető el, így különösen fontos odafigyelni arra, hogy mit eszünk. Egy szakszerűen összeállított diétának azontúl, hogy csökkenti a várandósság alatt előforduló szövődmények esélyét (magasvérnyomás betegség, terhességi cukorbetegség, trombózis, koraszülés, gyermek fejlődési rendellenességek, stb.), számos egyéb előnye is van. A várandósság a plussz kilók szempontjából is sorsdöntő lehet egy nő életében, sokaknál innen indulnak vagy fokozódnak a súlyproblémák. Ám ésszerű táplálkozással ezek is elháríthatók. A szakszerű diéta a kismama testi egészségét is javítja, jótékony befolyással van a mentális állapotára és a közérzetére is. Az Alakorvoslás Kismama Programja hatékonyan segít az egészséges testsúly elérésében a várandósság előtt, alatt és után.

 

Dr. Gőbel Orsolya PhD pszichológus: Az anamnesztikus adatok előrejelző funkciója az óvodáskori viselkedési mintázatra

Mindig is egyediek voltak a gyermeki életutak, de talán soha ennyi variációja nem volt a világba érkezésnek, mint manapság. A születési dinamika mintát ad, és jelentősen befolyásolja a korai viselkedési megnyilvánulásokat. Kezdeti kutatási eredményeinket szeretnénk bemutatni, melyben összefüggéseket keresünk a korai, elsősorban a születési mintázat és az óvodáskori viselkedés között.

 

Dr. Hadházi Éva PhD pszichológus, kapcsolatanalitikus: "Magzat elleni vétkek? - munka a bűntudattal kapcsolatanalízisben 

Napjainkban tudományos evidencia és a várandósgondozási gyakorlatba is beépült tudás, hogy az anya testi-lelki jólléte és a magzat fejlődése szoros együttjárást mutatnak, így pl. a fizikai gondoskodás, a bevitt táplálék mennyisége és minősége, az egészséges életmód, komoly prediktorai a születendő optimális fejlődésének. Az azonban kevésbé nyílvánvaló, hogy „a világ legkorábban érzések formájában létezik számunkra” (Raffai, 1997) és a méhen belüli életünket, édesanyánk érzelmi megéléseinek minősége jelentősen befolyásolja. Tapasztalatom szerint nem ritka, hogy a várandósság alatt, olyan szorongáskeltő gondolatok, érzések fogalmazódnak meg, amelyek a szülőségük kialakításán, formálásán dolgozó anya és apa számára az elégtelen szülői működést jelentik és a kudarcot vetítik előre. A „magzat elleni vétkek” a kompetencia helyett, a „nem vagyok elég jó”, „ártok a születendő gyermekemnek” érzések megalapozói. Előadásommal a szorongást és bűntudatot keltő és fenntartó vétkek sokszínűségére, egyéni és transzgenerációs mintázatára hívnám fel a figyelmet. Egy esetismertetésen keresztül szeretném bemutatni, a magzathoz való érzelmi megérkezést, a szülői kompetencia erősítését segítő kapcsolatanalitikusi munkát.

 

Dr. Héjja-Nagy Katalin pszichológus, perinatális szaktanácsadó: A szülés szubjektív élményének és körülményeinek összefüggése az anyai gondoskodás jellegzetességével

A szüléskor átélt pozitív transzélmény jelentős előnyökkel jár: segít az anyai gondoskodás beindításában, az anya-újszülött egymásra hangolódásának előmozdításában, és csökkentheti a korai időszak hangulatingadozásainak valószínűségét (Héjja-Nagy–Varga, 2017). Bizonyítékok vannak arra, hogy az anyai gondoskodás gördülékenyebben valósul meg, ha a szülés minél természetesebben zajlik, és az anya élményei pozitívak (pl. Cetisli et al, 1992). Az előadásban egy kérdőíves vizsgálat eredményeiről szeretnék beszámolni, melyben arra voltam kíváncsi, hogy a szülés körüli változók és a szülés szubjektív élménye milyen összefüggést mutatnak az anyai gondozási gyakorlattal és a korai anya-gyerek kapcsolat minőségével. A kutatás interneten, 180, 6-12 hónapos korú csecsemő édesanyjának bevonásával zajlott. A szülés körülményeinek vizsgálatára saját összeállítású kérdőívet használtam, a szülés módosult tudatállapot élményét a PCI I. változatával mértem fel (Pekala, 1982). Az anya-gyerek kapcsolatot a Szülő–csecsemő kapcsolat Skála (MORS) és a Gyermekgondozási Kérdőív (BMBI) magyar változataival (Danis–Oates–Gervai, 2005) mértem, továbbá a gyermekgondozási szokásokat saját kérdőívvel vizsgáltam. Az eredmények alapján különbség volt a gyermeknevelési kérdőívek válaszaiban a szülés módjával, a szülés körülményeivel, a szülés szubjektív élményével összefüggésben, és a gyermekgondozási szokások, pl. a szoptatás igény szerintisége tekintetében is. Úgy tűnik, összességében nem a szülés módja, hanem számos körülmény befolyásolja a szülésélményt és hat hosszú távon az anya-gyermek kapcsolat elemeire. A változók között érdekes interakciós hatásokat tártunk fel.

 

Karádi Júlia pszichológus, integratiív babaterapeuta, transzperszonális terapeuta: Táplálkozás a baba szemszögéből 

Mire a baba világra jön, már rengeteg tapasztalatot szerzett arról, mit jelent táplálva lenni. Mit élhet át, és mit tanulhat meg élményeiből, melyek mély lenyomata későbbi tapasztalataiba tovább szövődik? Táplálkozáshoz való viszonyunk története hol kezdődik el, és hogy alakul a későbbiek során? Az anya (mater) az az anyag (materia), melyet elsőként megízlelünk. Ebben az anya(g)i kapcsolatban, a bontakozó lélek számára táplálva lenni annyit tesz: kapcsolatban lenni. Sok esetben azt látjuk, a táplálással kapcsolatos regulációs zavarokban, valójában anya és csecsemő közötti kapcsolati nehézségből, közös történetükből fejeződik ki valami. A terápiás tér megtartó, biztonságos közegében ez a történet együttérzéssel találkozik, melyben a feszültségek oldódnak, és a tünetek enyhülnek. Mire van szüksége a babának, és mire van szüksége az anyának az ilyen nehezített helyzetekben? Az előadásban ennek lehetőségeire tekintünk rá, az Integratív babaterápia (IBT) szemléleti keretéből.

 

Kovács Katalin perinatális szaktanácsadó: Élelm. Táplálék. Élelmiszer. - szavainkban rezgő tápláló / tömítő visszhangok 

A természetben megtalálható minták, formák, folyamatok, törvényszerűségek, talán más-más árnyalatban, de minden szerveződési szinten jelen vannak. Ha feltesszük a talán legalapvetőbb emberi kérdését, miszerint „ki/mi vagyok én”, egy idő után elérkezhetünk a felismeréshez, hogy az ember-természet fogalmak nem különíthetőek el egymástól. Az ember a természetbe ágyazódik, az ember maga a természet. Sok-sok ember pedig család, közösség, társadalom, tárgyiasított lélektelenséggel: tömeg. A természet ritmusa útjelzőül szolgál, amennyiben az ember jelen van. Hogyan jutottunk az éltető elemtől, a tiszteleten alapuló, tápláló értékektől, a valamit helyettesítő, tartós mankót, kényelmet nyújtó mesterséges szerekig? Mi vonja el a figyelmünket a jelenléttől, a kapcsolódástól? Legyen szó természetről, ételről, kultúráról és mindezek kezdetéről, a szülésről. Hogyan idegenedhettünk el a természettől, közösséget nyújtó embertársainktól, önmagunktól? Hogyan darabolódtunk fel mechanikus elemekre? Mindez rendben van így? Emberi szárnypróbálgatás, mely után felismerjük a zsákutcát és tapasztalatokkal felvértezve, újabb szinten újraszerveződhetünk?

Az ember életvonalát nagyobb csomópontok, gyökeres átrendeződést hozó örvények, úgynevezett normatív krízisek tarkítják. Az, hogy itt és most kik vagyunk, meghatározzák a genetikailag hozott tartalmak és a környezeti hatások, tehát belső és külső „erők”, amelyek kezdetektől érnek minket. A kultúrák és nemzetek „kontextusa” a földrajzi tér és annak egyéb szereplői. A tér, amelybe ágyazódnak, amely jellemüket, megküzdéseiket, érdekeiket formálják globális szintéren és belső, tagjait rendező és védő intézményeit, kereteit tekintve. Egy pillanatra gondoljuk el, hogy a társadalom is „várandós társadalom”, – mint ahogyan az anya, apa, a várandós család, vagy közösség – nézzünk rá, hogyan várja, fogadja, gondozza és neveli „gyermekét” és annak szűkebb környezetét!  Milyen normákat közvetít? Ha a társadalmat egy elgondolás erejéig egyénnek tekintjük, és megvizsgáljuk körülményeit, transzgenerációs láncolatát, a már említett külső és belső erőket, talán megérthetjük válaszreakcióit sok egyéb mellett az élelmezésre és szülésre. Ha valamit megértünk, az megszelídül bennünk. Ne feledjük, hogy nem „csak” család születik, hanem a kismama méhében növekszik a bolygót más egyéb élőlényekkel benépesítő jövő társadalma. Hogyan lehetne belsővé tenni a minőségbeli változás iránti vágyat? Egy bezáruló kör, amely talán minden pontján megértésre vár.

 

Liptákné Horváth Zsuzsanna perinatális szaktanácsadó: Szoptatástámogatás az angolszász országokban 

Az USA-ban az anyák 83%-a, Kanadában 89%-a, az Egyesült Királyságban pedig 81%-a szoptatja újszülött csecsemőjét szülés után. Mégis, amikor azt vizsgáljuk, hogy hány anya szoptatja kizárólagosan a 6 hónapos csecsemőjét - ez ugyanis évtizedek óta az Egészségügyi Világszervezet ajánlása - akkor a számok nagy eltérést mutatnak. Ebben az életkorban az amerikai gyermekek 24%-a, a kanadaiak 26%-a, míg az egyesült királyságbeli gyermekek csupán 1%-a részesül kizárólagos szoptatásban. 

Az egészségügyi rendszerek nagyon különböznek az angolszász országokban, így a gyermekágyas édesanyák támogatása és a szoptatástámogatás is. Előadásomban az Egyesült Királyság, Kanada és az USA szoptatástámogatási stratégiáit, gyakorlatait hasonlítom össze. Az elemzés a magyar szakemberek számára is releváns tanulságokat hordoz.

  

Ördögh Csilla pszichológus, perinatlis szaktanácsadó: Egy elfeledett szerv nyomában: a méhlepény általi tápláltság hosszú távú biológiai és pszichológiai következményei 

A méhlepény vitathatatlanul a prenatális test legfontosabb szerve, paradox módon mégis a legkevésbé értékelt. Ennek az életfát formázó szervnek fő feladata a magzat táplálása, amelyet a magzat saját sejt-anyagából hoz létre és kapcsolja az anyai vérkörhöz. A méhlepény működésének életre szóló lenyomatát az intrauterin programozással kapcsolatos kutatási eredmények is bizonyítják. 

A placenta teljeskörű biológiai "rálátást" biztosít az anyai vérkörre. Vajon ez az, amiből a feltétel nélküli elfogadás és szeretet élménye is származik? Előfordulhat, hogy ennek a meghatározó kapcsolatnak, az anya-méhlepény-magzati kapcsolódás dinamikájának nem csak biológiai, hanem pszichológiai lenyomatai is vannak, melyek jóval a megszületés után is befolyásolják érzelmi működésünket? 

Előadásomban a méhlepény lélektanának rejtjeleit kutatom, az intrauterin programozással és a placentáris mikrobiommal kapcsolatos nemzetközi kutatások eredményeit ismertetem.

 

Schmidinger Andrea védőnő, egészségfejlesztő mentálhigiénikus, táplálkozás tudományi Msc hallgató PTE ETK: Koraszülöttek táplálási nehézségeinek hatása a későbbi regulációs zavarokra

Ma Magyarországon minden tizedik gyermek koraszülöttként jön a világra. A csecsemők 5-10%-ban kialakul, vagy már születésüktől fogva létezik az ún. regulációs zavar.  Klasszikus regulációs zavar a táplálási nehézség. A táplálkozászavar egészséges gyermekeknél 25%-os gyakoriságú, atípusos fejlődési ütemű gyerekeknél elérheti akár a 80%-ot is. (Chatoor I.Washington DC: Zero to three 2009) Táplálási zavar alatt érthetünk több szomatikus megnyilvánulást is pl. hányás, hasmenés, GOR, súlystagnálás, esetleg fogyás, étel elutasítás, rágási, nyelési nehezítettség. Kockázati tényezőként szerepel a perinatális időszakban átélt trauma, zavar (koraszülés, intubálás, szondatáplálás) (Hédervári-Heller É 2008). Esetleg az igen alacsony születési súly arra készteti a szülőt, hogy túletesse gyermekét, vagy etetéssel vigasztalja őt, ami később evészavart generálhat. Az egymástól hosszú időre elválasztott anya és csecsemője között nehezen tud megvalósulni a válaszkész gondozás, táplálás képessége, melyet a KMC (Mojaveri 2018) módszer és a családközpontú PIC ellátás hivatott támogatni (S He,Y.X. Italian Journal of Paediatrics 2018.) A koraszülöttek utógondozói hálózatát magasan képzett szakemberek munkacsoportja működteti (neonatológus, fejlődésneurológus, védőnő, dietetikus, gyógytornász, logopédus). A fentebb említett problémákkal általában a táplálásambulancián találkoznak a szakemberek. Sarkalatos probléma, hogy a koragyermekkori regulációs zavarok megelőzése, felismerése és kezelése eddig nem kielégítően megoldott Magyarországon. Az integrált szülő- csecsemő/kisgyermek konzultáció a koragyermekkorban (0-5 éves) használható megelőző és intervenciós módszer. (Németh T: ISZCSK Szakanyag Bp.Kézirat). Kutatásunkban 170 kora és időre született 6 hó-3 év közötti gyermeket nevelő családokat kérdeztünk az anyák szoptatással kapcsolatos tájékoztatásáról, a kenguru módszer alkalmazásáról, a szoptatási gyakorlatról, élményekről. Összefüggés vizsgálatokat végeztünk kora és nem koraszülött, szoptatott és kizárólag mesterségesen táplált gyerekek regulációs zavarára való hajlamának bizonyítására.

Szakmai javaslat: az anyák tájékoztatása a szoptatás fontosságáról a várandósság 20.hetétől, szülésbarát-bababarát intézmények kialakítása, koraszülött ellátásban résztvevők FINE képzésének kiterjesztése, PIC osztályokon és azokon kívül Koramentor hálózat kiépítése országszerte, ISZCSK szakemberek képzése. További kutatások koraszülöttség és obesitás előfordulás viszonylatában. Evészavarral küzdő anyák és utódaiknak transzgenerációs vizsgálata. Kulcsszavak: koraszülöttség, regulációs-táplálási zavar, KMC, ISZCSK

 

Shenker-Horváth Kinga dietetikus: A vajúdás alatti táplálkozás és folyadékfogyasztás jelentősége, tudományos és gyakorlatias megközelítése 

A vajúdás alatti étkezés vagy koplalás kérdése évtizedek óta vita tárgya, jelenleg sincs teljesen egységes álláspont e témában. A vajúdás alatti táplálkozás és folyadékfogyasztás, mint ahogyan maga a szülés is, nagyon összetett és multidiszciplináris téma. A szülészeti ellátásban érintett szakmai társaságok és egészségügyi szervezetek szakmai állásfoglalása abban egyetért, hogy tiszta folyadékok (víz, gyümölcsdarabokat nem tartalmazó gyümölcslevek, tea, sportitalok) fogyasztása a szülés során nem növeli a vajúdás közben fellépő esetleges anyai komplikációk kialakulásának esélyét. Hazánkban a vajúdás közbeni evés-ivás veszélyeire ugyan felhívják az édesanyák figyelmét a szakemberek, azonban arról még csak nagyon kevés szó esik, hogy az aspiráció szövődményétől való félelem miatti táplálkozási és folyadékfogyasztási korlátozás megzavarhatja a szülés természetes folyamatát. A vajúdás a tágulási szakasszal együtt akár egy napig is tarthat, ezért  kiemelten fontos a táplálkozás és a folyadékfogyasztás a szülés korai, illetve későbbi szakaszában is. A szülés energiaigénye a maratoni futókéhoz hasonlítható, így lényegében a vajúdás alatti táplálékfelvétel és folyadékfogyasztás ajánlásaihoz sporttáplálkozási irányelveket lehet alapul venni. A vajúdás alatti evés-ivás többek között segít elkerülni az anyai és a magzati vércukorszintek ingadozását, megelőzheti az anya idő előtti kimerülését, csökkenti az érzelmi stresszt és a fájdalmat, valamint lerövidítheti a vajúdást.

Az előadásom összefoglalását adja a szülészeti anesztézia fejlődésének, a szülés alatti táplálékfelvétel és folyadékfogyasztás élettani jelentőségeinek a legfrissebb kutatások tükrében, a témával kapcsolatos nemzetközi és hazai szakmai ajánlásoknak, kitérek ezek gyakorlati jelentőségére, valamint praktikus tanácsokat is ismertetek a szülés alatti evés-ivásra vonatkozóan.

 

Dr. Somkövi Ágnes orvos, kapcsolatanalitikus, kiképző kapcsolatanalitikus: Tápláló erő a családban. Transzgenerációs folyamatok megjelenése a kapcsolatanalízis folyamatában 

Az anya-magzat kapcsolatanalízis a kismama és magzatának egymásra hangolódásának támogatására, kapcsolatuk elmélyítésére kidolgozott módszer. A fogantatás nemcsak két sejt találkozása, ezzel az összeolvadással két család története fonódik össze, és ebben a gyakran szövevényes térben fejlődik a magzat. Raffai Jenő az anyaméhet „többgenerációs intrauterin térnek” nevezte, ahol a generációk találkoznak, lenyomatot hagynak. A kapcsolatanalitikus egy képpel, érzéssel, hangulattal találkozik, melynek gyökerei a múltba nyúlnak vissza. Ezek az érzések egyértelmű, érthető üzenetet hordozhatnak a kismama számára, máskor idegenként éli át. Az első interjú alkalmával a kismamával közösen beszéljük át és rajzoljuk le a családi kapcsolatokat, melyek segítséget nyújthatnak az üzenetek értelmezésében. A genogram arra is lehetőséget ad, hogy feltérképezzük a családi erőforrásokat, azokat a tápláló erőket, melyre a kismama támaszkodhat a várandóssága alatt, a szülés idején, ill. a szülés utáni időszakban is.

 

Szabó Mariann fejlesztőtanár, autizmus specifikus szakember és Károly Fruzsina: Autista gyerekek evésproblémáinak felismerése és terápiás beavatkozásai a budapesti Korai Fejlesztő Központban 

Az autista gyerekeket nevelő szülők gyakran az egyik legnagyobb nehézségnek fogalmazzák meg azt, hogy a gyermeküket nem tudják megfelelően táplálni. A csecsemő, majd kisgyermek eltérő szociális-kommunikációs jelzései, eltérő szenzoros érzékelése, rugalmatlanabb viselkedésszervezése, vagyis az autizmusra jellemző tünetegyüttesek egészen biztos hatással vannak arra, hogy a szülők számára gyakran az egyik legnagyobb kihívást a gyermekük táplálása jelenti, ezért szinte bármit megtesznek, hogy valamit egyen a gyermekük, bárhogy, bárhol. Innen már könnyen eljutunk a legcifrább étkezési helyzetekhez, evési furcsaságokhoz, nem beszélve a szülők elhárító mechanizmusairól. A gyermek korai életszakaszában, amikor még „csírájában” vannak jelen a nehézségek vagy éppen a szemünk láttára jelenik meg, hatékonyabban tudunk a gyermekkel és a szülőkkel is együtt dolgozni. Az interdisziplináris teammunka kiemelten fontos, hiszen mint tudjuk az evés, étkezés szinte minden fejlődési területtel összefügg. A terápiás folyamatban a szülők mindvégig aktívan bevonódnak, másként a változás nehezen érhető el. A szülők motiváltsága, a gyermekhez és a problémához illeszkedő módszerek (TEEACH, alkalmazott viselkedéselemzés, Foodtime-Floortime, szenzoros terápiák, pszichológus bevonása) kiválasztása, akár ötvözése segítségével igyekszünk a családi dinamikát is figyelembe véve segíteni ill., megelőzni azokat az evés és étkezési problémákat, melyek valóban hatással lehetnek a gyermek szocializációjára a családban, az óvódában és az iskolában egyaránt. A munkánk során sokféle kérdés fogalmazódott meg bennünk: Probléma-e, ha a gyermek csak pár féle ételt eszik meg, miközben egészségesen fejlődik? Miért gondoljuk bajnak, ha csak pépeset eszik, hiszen az apukája is így nőt fel! Mennyire és miben befolyásolhatják a szülők a gyermek étkezési problémáit? Hogyan jutnak el a családok odáig, hogy csak valamilyen "kütyüvel" tudják megetetni a gyermeküket? Mennyire autizmus specifikusak azok a problémák, amikkel találkozunk? A probléma felismerésében, azonosításában hogyan segíthetnek a védőnők, gyermekorvosok?

 

Dr. Török Zsuzsa PhD klinikai szakpszichológus: "Kié is ez a test?" - étkezési zavarok várandós és szült nők körében 

Az étkezési zavarokat – kialakulásukat és kezelésüket tekintve - a legkomplexebb mentális zavarok csoportjába sorolhatjuk; mindenféleképpen komplex (orvosi, dietetikai, pszichoterápiás) intervenciót igényelnek. A magas visszaesési arány, az alapvető életfunkciók megtartásának sürgető érzése valamint az élethosszig megmaradó negatív hatások minimalizálása/megelőzése még a leghozzáértőbb szakember számára is kihívást jelentenek. Főleg, ha nem egy, hanem kettő vagy akár három ember életéről van szó – amennyiben a páciens várandós nő.

Azt mondhatjuk, hogy a perinatális időszakban ritkán fordul elő étkezési zavar – de ez is jelentős számú szenvedő alanyt jelent. Egy 2017-es tanulmány szerint a várandósság alatti étkezési zavarok prevalenciája 7,6%; az anorexia nervosa előfordulása 0,1%, a bulimia nervosáé 0,7%, a kontrollálatlan falás (binge) a várandósok 1,1%-ban, a nem ehető tárgyak evése (pica) 5,7%-ban detektálható. A major étkezési zavarok száma emelkedik, a vékonyság iránti imádat erős társadalmi nyomása miatt. Sajnos az étkezési zavarok szempontjából legveszélyeztetőbb életkori övezet pontosan lefedi a reproduktív életszakaszt, ezért a klinikus a korábban említetteken kívül találkozik még fokozott émelygéssel, nyáltermelődéssel, hányással (hyperemesis gravidarum) is.

Az előadás betekintést nyújt az étkezési zavarok és rizikófaktoraik azonosításába, a testképpel kapcsolatos problémakörbe és a terápia tervezésébe, céljainak, intervencióinak megválasztásába. Kiemeli, hogy korábbi étkezési zavarok kezeléséhez az anyaság időszaka optimális keretet is nyújthat, hiszen ebben az életszakaszban a tudatos táplálkozás és az egészséges súlykontroll iránti igény nő. Mivel az étkezési zavarok egyértelmű negatív hatással bírnak a magzatra/újszülöttre (anaemia, retardáció, koraszülés, alacsony születési súly, perinatális halál), és az anyai posztpartum depresszióval is szoros korrelációban vannak, detektálásuk az alapellátás fontos feladat közé tartozik. A várandósgondozást végzők számára figyelmeztető jel, ha:

  • a II. trimeszterben két egymást követő találkozás során súlygyarapodás nincs
  • ha étkezési zavar a családi és/vagy egyéni anamnézisben már előfordult
  • terhességi vészes hányás tünetei jelentkeznek.

 

Tutsek Annamária dúla, okleveles Spinning Babies Szülő oktató, perinatális szaktanácsadó hallgató: Megesszük a Földet, vagy tápláló és regeneratív a jelenlétünk emberként?

A pápuai kertvarázslástól a magyar tájfajta gyümölcsészet perinatális hagyományain átívelve ránézünk az ember jelenlétére a bolygón. Mit is eszünk meg, amikor egy nagyüzemi mezőgazdaságból származó bolti almát tartunk a kezünkben? Ehhez képest milyen az, amikor valaki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, tavasszal maga oltja a gyümölcsfáját, elülteti, kötődik hozzá és a fa termőre fordul. Aki gyümölcsfát ültet, csak optimista, bizakodó lehet. Milyen világba nőnek bele a gyermekek? Műanyaggal vagy természettel a talpuk alatt ismerkednek ezzel a világgal? Tiszta vagy mérgekkel teli ételekkel telik meg a gyomruk? Ahogy egy permakultúra oktató mondja, „a világ összes problémája megoldható egy kertben” (Geoff Lawton). Magyarországon több, mint száz Tündérkert léte tanúskodik arról, melyet a települések az ott született gyermekeknek ültetnek, hogy van alternatíva és érdemes cselekedni. Az előadás bemutat párhuzamokat az étrendi és társadalmi fogyasztás, a vegyszeres növénytermesztés és a túlmedikalizált szülészeti protokollok között. A jó hír az, hogy a természet már kitalálta önmagát és számos kertészeti és szülészeti gyakorlat létezik, mely 21. századi formában képes az embert visszavezetni a biológiai norma felé.

 

Prof. Varga Katalin PhD pszichológus: A kötelék kötelez - kockázatvállalások a humán reprodukcióban 

Az előadásban evolúciós-pszichológiai szempontból járjuk körül azt, hogy a reprodukció milyen kockázatokkal / elköteleződésekkel jár az ember esetében a résztvevőkre: anyára, apára és a gyerekre nézve.

Az evolúció számos más módon is alakíthatta volna azt, hogy a jelen generáció sikeresen engedje útjára az újat. Az embernél ezt az érintettek közötti szeretetre építi, ami a vonatkozó biokémiai, affektív rendszerek érvényre jutása esetén működik is: közvetlen érdekeiken túllépve képesek és örömmel hajlandók a felek az új generáció útját egyengetni, elköteleződve a jelen reproduktív ciklus sikere mellett.

Modern életünk számos „vívmánya” ugyanakkor nem számol azzal, hogy a rövid távú megoldás esetleg csapdákat rejt magában a hosszú távú szempontokat figyelembe véve.

Mai reproduktív gyakorlatunk – a párválasztás, a fogantatás, a világrajövetel, a korai együttlét, a táplálás, a nevelés – hosszú időkre hangolhatja azt, hogy az új generációknál milyen reproduktív készenlét bontakozik ki.

 

MŰHELYEK 

1. Csabina-Etényi Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus és Gitidiszné Gyetván Krisztina védőnő szoptatási- és perinatális szaktanácsadó: A táplálás, mint tünet 

A szoptatás, mint a csecsemőtáplálás normája evolúciósan meghatározott. Az embergyerek az emlősök között a fészeklakók közé tartozik, arra van szüksége, hogy az anya és apa közelségében tartózkodjon, ez biztosítja azt, hogy életben maradjon. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az anyát egy védelmező közeg vegye körül. Fontos, hogy a csecsemő egy olyan családi rendszerbe érkezzen meg, ahol a kizárólagos igény szerinti szoptatást/táplálást természetes dolognak tartják. Szűkebb és tágabb értelemben a családot körülvevő rendszerek működése és támogatása befolyásolja a szoptatás/táplálás sikerességét. Ahogy a gyerek fejlődik, a táplálás is változik, ezért egy rugalmas és biztonságos rendszerre van szükség: ennek része a működő párkapcsolat, a normatív krízis megfelelő meglépése, a megfelelő informáltság, a működő nagyszülői rendszer (ott van, de ki is tud lépni), stb.

A workshopban megmutatjuk a táplálás normál fejlődésmenetét az első életévben, mik azok az információk, amelyek az anyának biztonságot nyújtanak arról, hogy „jól megy a szoptatás”, ismerje a csecsemő jelzéseit a táplálással kapcsolatban, illetve hogy tisztába legyen vele, hogy ez a folyamat állandó változásban van.

Bemutatjuk azokat a helyzeteket is, amikor valamilyen elakadás van. Egyéni és csoportos terápiás és támogató közegben gyakran megjelennek az anyai / családi félelmek a táplálással kapcsolatban: elég jó anya vagyok-e? Élve tudom-e tartani? Sikerül-e a folyékony-pépes táplálási forma átváltása darabosra? Az anyák sokszor azt élik meg, hogy ők, mint személy elvesznek ebben a rendszerben.

Miért lett a táplálás ennyire központi téma napjainkban? A hagyományos családi minták és keretek hiányoznak, és nem formálódott ki helyette valami más, új támogató forma. Nincs követhető minta, mert egyszerre van jelen sokféle, egymásnak ellentmondó norma, elvárásrendszer (szigorúan 3 óránként szoptatás vs. „folyamatosan etetem”). 
Nehézség az is, hogy az újdonsült szülőket már a kezdetektől, a prenatális időszaktól ellentmondásos, elbizonytalanító ingerek veszik körül.

Az anyák gyakran azzal a problémával jelennek meg, hogy szoptatási és táplálási gondjaik vannak (nem eszik a gyerek, öklendezik, stb.), de a terápiás munkában megjelennek a rendszerszintű problémák: a transzgenerációs áttétek, az anya, az apa, a párkapcsolat állapota, egy elbizonytalanító nagyszülő és a megfelelési kényszer a szociális közeg kimondott és ki nem mondott elvárásainak.

 

2. Besszer Mónika szakoktató, perinatális szaktanácsadó, integrált kranioszakrális- és TSMT-I terapeuta és Orosz Zsuzsanna gyógytornász, integrált kranioszakrális terapeuta: A test érintése, a lélek tápláléka 

A várandósság kilenc hónapja minden anya számára igen fontos időszak. A szülésre való felkészülés kihatással van a születés folyamatára, az újszülött és az anya fizikai-lelki folyamataira, melyek a későbbiekben meghatározhatják életvezetésüket és a döntési helyzetekben való viselkedésüket. 

A fogantatás pillanatától kezdve a szervezetet ért hatások lenyomatot képeznek a szövetekben, sejtekben. Ezek a hatások többletmunkát róhatnak rá, hogy fenn tudja tartani a mindennapos működést. A szervezetet ért stressz, vagy bármilyen trauma azonban akadályt, blokkot képez, melyek az idő előrehaladtával tünetekben manifesztálódnak. 

A kranioszakrális terápia a test különböző szintjein működik, így hatással van az izmokra, szövetekre, szerv- és szervrendszerekre, illetve a lelki folyamatokra. A terápia ennél fogva széles körben alkalmazható. 

Néhány probléma, melyben segít a terápia: emésztési-táplálási zavarok, stressz, feszültség, depresszió, szenvedélybetegség, várandósság alatti és azt követő problémák, szülési- és születési traumák, újszülött- és csecsemőkorban előforduló zavarok, táplálási nehézség, motoros koordinációs zavar, izomtónus (eloszlási) zavar, bármilyen típusú fájdalom, stb.

Az édesanyáknak és babáiknak támogatásra, figyelemre van szükségük a szülés, megszületés után. Nagyon fontos, hogy az anya a szülés után kompetensnek érezze magát a babája és az egész család ellátásában. Ezen terápián keresztül szeretném bemutatni az anya és babája lelki támogatását. 

 

3. Laczka Zsuzsanna, Olasz-Papp Nóra, Rákóczi Ágnes, Dr. Somkövi Ágnes kapcsolat-analitikusok: Mikor kezdődik a táplálás? Kapcsolatanalitikus történetek 

Újabb izgalmas utazásra hívunk Benneteket. Történeteket mesélünk anyákról, magzatokról, érintésről, annak hiányáról, magányról, titkokról. Már az első interjú alkalmával szembesülhetünk olyan tudatos élményekkel, melyek az anya és magzata közti kapcsolatfelvételt nehezítik, a testérzések észlelését befolyásolják. A kapcsolatanalízis folyamatában titkos ajtók nyílhatnak meg, melyek elfeledett helyekre visznek. A múlt történései, ennek megélése a jelenben az elképzelt jövőbe vetülnek, a közös életbe a megszületett gyermekkel. A kapcsolat-analitikus feladata, hogy segítse és támogassa azt a folyamatot, mely során a kismamák megküzdenek nehézségeikkel, hogy „elég jó, tápláló” anyává váljanak.

 

5. Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta: Tenni ÉS lenni - Az értékes közép tápláló ereje 

Ősi hagyományokat elevenítenek meg a modern pszichológiában azáltal, hogy a régi kultúra által leírt emberképet újragondolják, és saját kultúránkba átültetik. Mindezt a pszichológia modern nyelvezetére fordítva, szakszerűen újra definiálva. Ezáltal gazdagodik a pszichológia fogalmi rendszere és a pszichoterápia módszertana olyan témákkal is, melyre a mai kultúra még nem talált rá. Ilyen pl. a sámánizmus hagyományának dobolással kísért utazása az alsó és felső világokba, vagy a tibeti mandala. A belső tér ilyen téma, amellyel nemcsak épületek vagy autók belső terét nevezhetjük meg. Önnön belső világunk belső terében találhatunk otthonra, vagy tanulhatjuk meg érzelmi, hangulati, kapcsolati életünket közvetlenebbül, egyszerűbben kezelni, befolyásolni.

Így jutunk el a „közép” fogalmához is, a belső tér, saját világunk értékes közepére. Ebben a sűrített pontban az átélt élményeink lényegi, befolyásoló történéseit hordozzuk, felismerve ezek valódi jelentőségét és befolyását mindennapi életünkre. Amennyire be tudjuk fogadni ezt a belső valóságot, olyan mértékben tudjuk az élményeket is feldolgozni. Mivel a közép sok szempontból maga a születés élménye, a totális intimitás, a legszörnyűbb számkivetés, a traumatizáltság és a kötődés kiindulópontja, a leírhatatlan teremtéstörténet és a meg nem született kiáltás – itt az ideje, hogy lássuk, halljuk saját történetünket, az első ezer napunkat is.

Előadásomban vázolni próbálom, milyen lehetőségeink nyílnak meg, ha tápláljuk a közepet. Hogyan segítheti ezt az anya gyermekénél, és mit tehetünk mi felnőttek önmagunkért.

 

6. Ádám Judit dietetikus: Pürék, falatok, Baby-led weaning - avagy a csecsemőtáplálás alternatív útjai 

A Magyarországon hagyományos pürés hozzátáplálást egyre több családban kezdi felváltani a darabos ételek korai bevezetése, valamint a “pürézés” teljes elhagyása és a baby-led weaning. A BLW azt jelenti, hogy a gyermek nem pépes ételeket kap, hanem kézbe vehető, szilárd táplálékot, már a hozzátáplálás első pillanatától. Ez nem újkeletű, mégis kevés hazai szakember ismeri ennek jelentőségét, az információ hiánya pedig gyakran elutasításhoz vezet. Sok BLW-t követő szülő szó szerint titkolja a választott módszert a gyermekorvos és a védőnő elől, mert tartanak a negatív megítéléstől.

Ismert, hogy a gyermekek már az energiabevitelük önregulációjának képességével jönnek a világra. Ennek további fejlődését a jó táplálási kapcsolat is elősegíti, vagyis a gyermek jelzéseinek adekvát és támogató szülői válaszokkal kell találkozniuk. Ez az igény szerinti szoptatással megvalósulhat, de hogyan tovább? Vajon hogyan és mennyire hagyhatjuk kibontakozni és önállóan enni a hozzátáplálás során a csecsemőt? Mit ehet? Tud-e harapni és rágni? Nem fog-e félrenyelni? Meg tudja-e így emészteni az ételt?
A BLW módszer terjedésével egyre fontosabbá válik, hogy a csecsemőket gondozó szakemberek megismerjék a módszer előnyeit és hátrányait.

Az interaktív workshopon résztvevők megismerkedhetnek a BLW alapelveivel, gyakorlati jelentőségével, a vonatkozó kutatási eredményekkel és szakmai kétségekkel, valamint videófelvételeken keresztül betekintést nyerhetnek, hogyan is néz ki az étkezés, ha a csecsemő irányít.

 

7. Lengyel Anna periatnális szaktanácsadó és Sugár Sára: Nem játszunk az étellel! - Vagy mégis? 

A Budapesti Korai Fejlesztő Központ munkatársai 25 éve látják el eltérő fejlődésű csecsemők, fogyatékos kisgyermekek terápiáját, fejlesztését, a családjaik kísérésével és a szülőknek biztosított tanácsadással egységben. A kezdetek óta számtalan esetben találkoznak táplálkozással kapcsolatos problémával, nehézségekkel. Szakirodalmi adatok alapján a csecsemők és kisgyermekek közel egyharmadánál evési nehézség fordul elő, kevés eset tekinthető súlyosabb evészavarnak. Eltérő fejlődésű, fogyatékos gyermekeknél azonban a táplálkozással kapcsolatban álló problémák előfordulása jóval magasabb. A műhelymunkán résztvevők sajátélmény gyakorlat keretén belül tapasztalatot szerezhetnek az evés fejlődésében mérföldköveket jelentő fordulópontok jelentőségéről 0-5 éves kor közötti gyermekek esetén, az ezeknél jelentkező elakadási és továbbhaladási lehetőségekről. Beszélünk arról és át is éljük azt, milyen nehezítettséget élnek át azok a gyermekek és szüleik, ahol a gyermek fejlődése lassabban halad vagy esetleg sajátos ütemű. Kitérünk a gyakran alkalmazott szülői/szakemberi működésmódokról, és azok hatásáról az evés fejlődésére. A műhelymunka célja, hogy a közös gondolkodás és tapasztalatszerzés segítségével rátekinthessünk, mitől lesz jó az evés, valamint érintjük azt, mikor, ki dönt arról, milyen irányban történjen a változás.

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.