Kérjük, hogy az alábbi hat műhely közül válasszon egyet, s szombaton délelőtt az első kávészünetben legyen kedves feliratkozni rá a regisztrációs pultban!
1. "Lányok, lányok földi boszorkányok" - meseterápia, női tudás
Műhelyvezető: Serfőző Anikó pszichológus, perinatális szaktanácsadó, Metamorphoses meseterapeuta
A női tudás bölcsei maguk a nők. A termékenység, a teremtés női gesztusai ősi idők óta univerzális értéknek tekintett. A perinatális sebek gyógyítása, a női gyógyulás támogatása olyan tudást feltételez, aminek társadalmi megítélése az idők során erősen hullámzott. Az évezredeket lefedő kulturális szövet, mint transzgenerációs tér, magában hordja a földanya kultuszuk pozitív nőképét, de mi a felmenők már tudunk a középkor boszorkánypereiről is, ahol a tudás birtokosai a máglyán végezték. Hogy jelenhet meg 2025-ben a perinatális munkában mindez? Ennek járunk utána, megidézve a mesék adományozó boszorkányát és “kollegáit”.
2. Pre- és perinatális transzgenerációs gyász megjelenése a hétköznapokban
Műhelyvezető: Somogyi Eszter emberi erőforrás tanácsadó, gyászkísérő
Vannak fájdalmasan nehéz élethelyzetek. A transzgenerációs gyász fogalma szerint a családban korábban egy olyan traumatikus esemény következett be, ami annyira mély nyomot hagyott a családi rendszerben, hogy az az utódok életére is a mai napig hatással van. Ilyenkor a gyászolónak a saját gyászán felül a felmenő generációk veszteségével is meg kell birkóznia. Az egyik ilyen esemény a holokauszt, ahol a túlélők gyásza és bűntudata van jelen az utódok életében is.
Szintén mély sebet hagy a családban, ha egy magzat vagy egy újszülött meghal. Nehéz előtte, nehéz közben, és aztán a szülők élnek azzal a tudattal tovább, hogy lett volna egy család, de mégsem lett. Sokszor felfoghatatlan, hogy miért is történt meg ez a tragédia, és ha a szülők nem kapnak segítséget, akkor sok esetben a fájdalom ott marad, a család részévé válik, majd továbbadódik a következő generációnak. Ennek az életeseménynek a súlyát sokszor évtizedekig viszik magukkal az érintettek, akár eltitkolva az utódok elől. Hogy ez a titok hogyan hat a leszármazottakra? Ez sok esetben akkor derül ki, amikor az illető egy családállítás során szembesül azzal, hogy az aktuális elakadásának oka az ősök átdolgozatlan, el nem gyászolt gyászából ered.
Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Hogyan lehet egyáltalán felismerni, hogy egy hosszan meghúzódó probléma mögött egy ilyen traumatikus esemény, transzgenerációs gyász áll?
A workshopon ezekre a kérdésekre keresem a választ
3. Amikor az epigenetika megszólal - a szájüregben hordozott epigenetikus információ
Műhelyvezető: Szubert Kinga gyógypedagógus, kranioszakrális terapeuta
A teherként hordozott epigenetikus információnak a szájüregben szemmel látható jelei vannak: egy bulldogharapás, mély- vagy keresztharapás, egy ásításkor oldalirányban kimozduló állkapocs. Egy csapottan éles áll, vagy egy nem teljességében kifejlődött mandibula. Feltűnően hallható jelei is vannak: ha valakinek nem tiszta a kiejtése, beszédindításra van szükség, hangzók hiányoznak a gyermek beszédéből, vagy egyáltalán nem is akar megszólalni.
A fogcsikorgatás, a szorításból fakadó fogkopás, a horkolás, a nyelési nehézségek szintén arra utalnak, hogy szorongás áll a probléma hátterében, érzelmek nem lettek megfogalmazva.
Ezen problémákra utaló jelek a fogászai rtg-felvételeken is felfedezhetőek, mivel a fascia vonalak feszülései befolyásolják a csontnövekedés mértékét és néha formai kialakulását is.
Szervezetünk emlékszik a ki nem mondott mondatokra, de azokra is, melyeket annyiszor mondtak ki, hogy pszichés elakadást okoztak, vagy kompenzációból hangzottak el, feldolgozatlan traumák miatt ismételték el annyiszor őket. S ha az elődeink nem láttak neki ezen traumák feldolgozásának, ezeket a ki nem mondott mondatokat az epigenetika átörökíti nekünk.
A szájüreget könnyű szóra bírni. Mindössze némi noszogatásra van csak szüksége. A fasciák és izmok kilazítása felszabadítja a szájüreget és a már beszélni tudó gyermekek a legváratlanabb módon már mondják is generációs családi tabukat, fixa ideákat és sokat ismételt mondatokat anélkül, hogy ismerték volna a dédit, vagy a nagyit, vagy akár a nagybácsit.
A fentieket a műhely keretében rtg felvételekkel, esetekkel illusztrálom. Elmondom hogyan lehet felismerni a koponya torziók enyhébb formáit. Ismertetek eseteket a mindennapi munkámból. Ezek javarészt korai beszédindítás és a fogszabályzás szájüreg korrekcióiból kerültek ki. Majd egy gyakorlati résszel zárom a műhelyt, ahol 3 pontos szájüreg lazítást próbálunk ki magunkon és / vagy segítünk egymásnak a kioldásban.
4. Ami volt, az már nem működik, az új pedig még nem épült ki - támogatók segítése a kisgyereket nevelő családok körül
Műhelyvezetők:
Gitidiszné Gyetván Krisztina védőnő, perinatális és IBCLC laktációs szaktanácsadó, MPPPOT elnökségi tag
Ördögh Csilla pszichológus, perinatális szaktanácsadó, MPPPOT elnökségi tag
A családok körüli segítő szakmák szerves része, hogy mindig az adott korhoz illeszkedő módon tudjunk támogatni, a családok működését segíteni, a kompetenciahatárokat felismerni. Napjainkban tapasztalataink szerint megnőtt az alvásproblémák, táplálási problémák száma, és az önmegnyugtatás tanításának kérdése központi jelentőségű lett a nevelésben, miközben kevés lehetőség adódik ezekről a kérdésekről nyíltan beszélni. Ezen a workshopon ennek szeretnénk teret adni.
A perinatális életidő körüli döntések, szokások, a csecsemőtáplálás és a csecsemőgondozás, majd a gyermeknevelés módja a család érzelmi hálózatának finom szövetét is mélyen áthatják, és a segítő óhatatlanul belekerül, vagy belelát ennek alakulásába. Sok a különbség abban, ahogy a mai szülő generáció született, ahogyan gondozták és nevelték őket a szüleik, és abban, ahogy ez a generáció ma szülőként igyekszik helyt állni. A nagy különbségből fakadóan sok a kétely és a tévhit. A segítő feladatai közé tartozik az informált döntés lehetővé tétele, a pszichoedukáció, az érzelmi támogatás, és a kísérés mellett, hogy a fókuszba a család egészét, mint rendszert is figyelembe vegye a tanácsadások alkalmával. A segítséget a transzgenerációs minták, a családi érzelmi rendszer, intimitástűrés és teherbírás mentén egyénileg, az adott családra érdemes szabni. A reális és az ideális közti keresztmetszetet megtalálni. Ennek a megtisztelő, olykor nehéz feladatnak a kérdéseit járjuk körbe a workshopon eset ismertetéseken keresztül. Lehetőség van hozni is esetet, amit körbejárunk szupervízió jelleggel. Az érintett témakörök: Hogyan nőtt fel az előző generáció és hogyan nőnek fel a mai gyerekek? Mi a híd a kettő között? Transzgenerációs szemléletben mit jelent meglátni azt, ahonnan jöttünk? Mit jelent a gyerek valódi igénye? Meddig tart a csecsemő/gyermek közelségigénye (meddig szoptatni, meddig együttaludni, stb) és hol kapcsol be az önállósodás lekövetésének, a fokozatos leválásnak kérdése? Hogyan lehet, mint híd, egyiket átvezetni a másikba? Milyen nehézségei adódhatnak a segítőnek ebben a munkában?
5. Az hogy volt? - Családi titkok helyett családi történetek
Műhelyvezetők:
Vass Gabriella szülésznő-bába
Benkő-Vass Lívia egészségügyi asszisztens FEMM és teenFEMM cikluskövetés oktató
Vass Glória egészségügyi asszisztens FEMM és teenFEMM cikluskövetés oktató
"A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak" - Goethe -
Gyökerek és szárnyak. A kettőt nem választhatjuk el egymástól. Hogy is repülhetnénk magasra, ha súlyként nehezednek ránk ki nem mondott szavak, elhallgatott történetek, családi titkok. Meg kell fejtenünk, össze kell illesztenünk az apró kis mozaikokat. Kitölteni megértéssel, elfogadással az üresen maradt lapokat. Beszélgessünk a családról, szokásokról, a mit? hogyan?miért? gyermeki kíváncsisággal feltett kérdésekről őszintén.
Gondolkodjunk közösen:
gyökereinknek milyen hatásai vannak a szárnyalásunkra? Szárnyalásunkra pl. a kapcsolatainkban, a pályaválasztásunkban vagy a szakmai életünkben?
Workshopunkra a sajátélmények megosztására várunk szülőként, gyermekként és és szakemberként egyaránt.
6. Tévedések v(é)gjátéka
Műhelyvezető: Orosz Katalin klinikai szakpszichológus transzperszonális terapeuta
A téma az a tévedés, amit a magzat/újszülött/kisgyermek él át tévesen. Gyakran történik ez meg, és súlyos terhet ró a kapcsolatra, gyakran generációkon át. Amilyen traumát átél, az az anyán "keresztül" jut el a babához, de a trauma forrása nem az anya, hanem
1) a segítő team tagja
2) az anya csontozata
3) verbális félreértés
4) emocionális félreértés
5) Téves észlelés
6) Egyéb
A baba természetesen nem tudhatja a valóságot, és ha nincs szaksegítség, eszébe sem tud jutni, hogy az anyához fűződő kapcsolata – beleértve a kötődés kialakulását is – nem a realitásban alakult ki. A „végjáték” pedig az, hogy a stabilizálódott kötődés miatt a későbbi saját párkapcsolata, majd a következő generációk is szenvedhetnek a félreértés miatt kialakult helyzettől.
Az előadó saját példáján keresztül mutatja be a hosszú évtizedek történéseit. Mód lesz arra, hogy mindenki végigmehet a segítő kérdések mentén, valamint a testmunka gyakorlatban saját történetén. A sajátélményű gyakorlat természetesen csak el tudja indítani ezt a folyamatot, melyet a továbbiakban gondozni kell!
Befejezésképpen a szakemberek segítséget kaphatnak ahhoz, hogyan lehet terápiás kapcsolatban óvatosan elindulni a sokszor súlyosan traumatikus helyzet megoldása felé, néhány tipikus tévedést elemezve.