Elveszett magzatok és újszülöttek helye a családban
A koraszüléSzületés traumája és gyógyítása
Előadó: Nagyné Lengyel Emese klinikai gyermek szakpszichológus
Tudjuk, hogy a születés minősége kihat a későbbi személyiségfejlődésre (Orosz K. - S. Nagy Z., 2017). Az anya-gyermek kapcsolatot, a kötődést is befolyásolhatja (Héjja-Nagy K. 2020).
Sajnos gyakran előfordulnak olyan körülmények, amelyek miatt a szüléSzületés mind az anyának, mind a babának súlyos traumatikus élményt jelent. IIyen helyzet lehet az is, amikor a baba a vártnál korábban érkezik. Magyarországon majdnem minden tizedik baba koraszülöttként jön a világra, így ez a probléma igen jelentős, és ez a szám évek óta stagnál.
A koraszülés a trauma egy olyan speciális formája, amelyben mind az anya, mind a baba sérül. Testileg és lelkileg egyaránt traumatizálódhat a baba, ha a vártnál korábban születik. De a koraszülés a szülők számára is traumatikus élményt jelent. Ha a szülők esetében nem kerül feldolgozásra a koraszülés traumája, akkor ez negatívan befolyásolhatja a szülői szerep ellátását, így a trauma tovább adódhat a gyermeknek (transzgenerációs hatásként), súlyosbítva ezáltal a gyermek születési traumáját. Segíteni kell tehát minden résztvevőnek ebben a krízishelyzetben és később is, hogy fel tudják dolgozni a születési/szülési traumát, ami a kötődés minőségére is kihathat, tehát hosszútávú negatív hatással járhat, mivel a kötődési mintázatok transzgenerációs úton öröklődhetnek. A korai prevenció/intervenció ezért nagyon fontos. Az anya-gyermek kötődés támogatását már a NIC-ben fontos elkezdeni. Az előadásomban esetbemutatáson keresztül szeretnék erre is kitérni, illetve ismertetem, hogyan segíthetünk a DSZIT (Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia) módszerének alkalmazásával a traumatikus élmények oldásában.
"Annyit még sose sírtunk" - apák és anyák perinatális gyász tapasztalatainak kvalitatív pszichológiai vizsgálata
Előadó:
Dr. Székely Zsófia alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus
Tauber Lili pszichológus
Véh Dóra pszichológus
A perinatális gyász egy olyan különösen összetett és fájdalmas tapasztalat, amely sokszor láthatatlan marad a társadalomban. Magyarországon évente több ezer család veszíti el gyermekét a várandósság különböző szakaszaiban, miközben a gyász tabusítása és a társadalmi stigma megnehezíti az érintettek gyászfeldolgozását. A gyász megértése és az érintettek támogatásának elősegítése, a perinatális gyász láthatóvá tétele, a társadalmi érzékenység növelése és a spirituális dimenziók hangsúlyozása hozzájárulhat egy elfogadóbb és támogatóbb közeg kialakításához, amelyben az érintettek nem maradnak egyedül érzéseikkel.
Az ELTE Kvalitatív pszichológia kutatócsoportjában 2023-24-ben, Székely Zsófia vezetésével zajlott a perinatális gyász kvalitatív vizsgálatával kapcsolatos kutatás. Kvalitatív vizsgálatunk célja az volt, hogy feltárjuk, hogyan élik meg az anyák és apák a perinatális veszteséget, különös tekintettel a spirituális dimenziókra és a gyógyulást elősegítő tényezőkre. Az interpretatív fenomenológiai analízis (IPA) interjús és a Fotóhang (photovoice) módszertan kombinálásával lehetőséget teremtettünk a verbális és vizuális narratívák mélyebb megértésére, feltárva a veszteséghez kapcsolódó érzelmek, jelentések és megküzdési stratégiák rétegeit. Különösen hangsúlyos e gyász kifejezhetősége, elmondhatósága, helyére kerülése, családi történetté alakulása, hiszen a generációk során számos veszteség halmozódik fel az idők során. Előadásunkban a transzgenerációs fantom (Bakó & Zana, 2020) elméletét segítségül hívva elemezzük a kutatási eredményeket.
A transzgenerációs traumák megelőzésére irányuló jó gyakorlatok - a gyógyítás és gyógyulás lehetőségei perinatális veszteségek esetén
Előadó: Dr. Zsák Éva kutató, tanatológus, gyászspecialista és szerzőtársai
Háttér: A perinatális veszteségek nem csupán az adott családot és az őket ellátó szakembereket érintik, generációkon átívelő hatásaik meghatározóak lehetnek a következő nemzedékekben is, így a megfelelő szakmai támogatás, gyászkísérés elengedhetetlen a testi-lelki gyógyuláshoz. A 20. században jelentős változások következtek be ezen veszteségek megítélését és támogatását illetően, amelyek folytatódnak a 21. században is.
Módszer: Az ellátásban érintett szakemberek - szülésznő, perinatális szaktanácsadó, neonatológus, perinatális patológus, kutató -, a veszteségek támogatásához szükséges gyakorlatok, protokollok kialakításához a szakterületüknek megfelelő kompetenciákkal járulnak hozzá. A külföldi intézményi eljárásmódok és hazai, már bevált gyakorlatok szolgálhatnak alapul a széleskörű perinatális gyásztámogatás megvalósításához és az ellátásban érintett szakemberek ismereteinek bővítéséhez. Az előadásban a ’jó gyakorlatokat’ az MPPPOT Perinatális veszteség munkacsoportjának tagjai hivatásuk szemszögéből mutatják be, támpontot adva az intézményi szintű keretek kialakításához.
Konklúzió: A változás mi magunk vagyunk. Perinatális veszteségekben, amelyek okai lehetnek nagyon összetettek, a támasznyújtás több szakterületen zajlik. Ahogyan az orvostudomány ezen területe, úgy változott mindez a szakemberek számára is a (transz)generáció tükrében. Az optimális gyásztámogatás megvalósításához szükséges, hogy minden érintett specializáció láthassa, milyen lehetőségei vannak erre.
Apáról fiúra
Előadó: Gazsi Zoltán Eisberg cégvezető - szponzori előadás
És nem csak apáról és nem csak fiúra.
A magyar kis és középvállalkozások folytonossága, öröklési mintája elég lesújtó képet mutat.
A fiú a Porscheval felcsavarodik a fára, a lány elmegy a Sorbonne-ra képzőművészetet tanulni, és a fröccsöntő üzem vezetése pedig marad a szülőre, aki élete utolsó napjait is a cégében tölti.
Miért ez a dinamika, és így van ez minden üzletágban? Van, ahol ezt jobban csinálják?
Ezt a témát járom körbe, a negatív és pozitív példák is egyaránt tanulságosak.