Könyvajánló! Óvári Enikő: A VBAC-titok

• Kézikönyv császármetszés utáni hüvelyi szülésre készülőknek • Dr. Andrek Andrea PhD - pszichológus, MPPPOT alelnök -  szakmai ajánlásával

 

 

Már a második kiadás ELŐRENDELHETŐ az alábbi felületen: CSASZARVONAL.HU

% Az előrendelési akció kedvezménnyel 2022. november 13-ig szól! %

 

Egymas allapot final web

 

A könyv és szerzője, Óvári Enikő, újságíró, közgazdász, VBAC-anya, szülésfelkészítő dúla

 

Szerzői előszó:

Mindig is természetes szülésre készültem. Egyszerűen nem volt ott a fejemben a B opció. Mint derült égből villámcsapás, úgy ért a császármetszés. Megviselt testileg és lelkileg. Tudtam, hogy a kistestvért szeretném majd természetes úton világra hozni, de akkor még nem sejtettem, hogy ez milyen akadályokba ütközik majd. Koraszülés-kockázat miatt (26 hetesen beindult vajúdás) azonban sokáig az volt az elsődleges cél, hogy a második babám minél tovább maradjon méhen belül, hogy éretten jöhessen a világra. Mégis végigkísérte a várandósságomat a gondolat, a vágy a természetes szülés iránt. Naponta elsírtam magam a kórházban töltött idő alatt, amikor láttam természetes úton szült nőket a kisbabájukkal. Ráadásul egy barátnőm éppen akkor – és ugyanott – szülte első babáját természetes úton, amikor én koraszülés-visszatartás miatt bent feküdtem. Meglátogattam, s elsírtam magam, amikor láttam, a szülés után néhány órával milyen könnyen mozog. Irigy voltam, amiért nekem ez nem adatott meg. S arra gondoltam, hogy ha meg is próbálhatom majd, végig ágyhoz rögzítve, CTG-re rakva kell majd vajúdnom. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, pláne nem abban a kórházban, ahová területileg tartozom. Hogy miért? Mert még mindig sok helyen vallják az „egyszer császár, mindig császár” elvét.

Ha édesanyaként vegyes érzéseink vannak a császármetszésünkkel kapcsolatban, illetve császármetszés utáni hüvelyi szülésre (angolul: Vaginal Birth After Cesarean, a továbbiakban VBAC; ejtsd: víbek) készülünk, fontos lehet, hogy tudjuk: minden érzés jogos. Mindennek helye van. Ezek az érzések bennünk kelnek életre, a velünk történtek miatt. Ez minden esetben egyedi történet.

Számos segítő szakember van, aki kísérni tud az úton, ha úgy érezzük, hogy ez jól esne nekünk. Ilyenkor érdemes kiválasztani a számunkra leginkább rokonszenves támogatót.

Ma a nők jóval nagyobb gyakorisággal adnak életet gyermeküknek császármetszés útján, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt. Manapság a világon átlagosan négyből egy, Magyarországon háromból egy gyermek császármetszéssel születik, sőt 2021-ben itthon ez az arány 40,63 százalék volt. Ennek az emelkedésnek az egyik oka, hogy a legtöbb országban, kórházban kevés olyan szülész-nőgyógyász szakorvos van, aki ajánlja és támogatja a császármetszés utáni hüvelyi szülést, miközben néhány tényleg indokolt orvosi esettől eltekintve – amikor a császármetszés a biztonságosabb út a babának vagy az anyának – nincs arra bizonyíték, hogy bármilyen egészségügyi előnnyel járna az ismételt császármetszés.

Mindeközben a VBAC-nek számos lelki és testi előnye lehet.

A könyv célja eloszlatni azt az elavult nézetet, hogy ha valaki az előző gyermekét/gyermekeit császármetszés útján hozta a világra, akkor a következő szülés is csak így valósulhat meg.

Az „egyszer császár, mindig császár” elve még mindig a köztudatban él, pedig már számos kutatás és tanulmány bizonyította, hogy a gyakorlatban a császármetszés utáni hüvelyi szülésnek, vagyis a VBAC-nek nincsenek olyan nagy kockázatai, mint amilyenekre hivatkozva a nőgyógyászok/intézmények jelentős része nem támogatja. Miközben sokszor elhangzik a legnagyobb kockázat – a hegszétválás – ellenérvként, az újabb császármetszés miatt fellépő esetleges egészségügyi kockázatokról, szövődményekről kevesebb szó esik, nem beszélve az anya lelkére gyakorolt hatásairól.

A következőkben kutatásokkal, statisztikákkal alátámasztva járjuk körül a hegszétválás kockázatának arányát, hogy tisztább képet kaphassunk arról, ez a valóságban milyen ritkán fordul elő.

Összességében elmondható, hogy a hegszétválás kockázata egy előzetes császármetszést követően 1 százalék alatti (0,5-0,9 százalék).

Különböző tanulmányok állnak rendelkezésre arról, hogy a császármetszést követően megkísérelt természetes szülés, vajúdás folyamata során (angolul Trial Of Labour After Cesarean, a továbbiakban TOLAC; ejtsd tolak) mekkora a méhrepedés kockázata (0,9–3,5 százalék).

A női egészség iránt elkötelezett amerikai orvoscsoport (angolul az American College of Obstetricians and Gynecologists, a továbbiakban ACOG) által publikált tanulmányok egyikében sem találtak megemelkedett kockázatot a két császármetszés utáni hüvelyi szülésnél azokhoz képest, akik egy császármetszés után kísérleték meg a természetes szülést (0,9 százalék volt a kockázat két, 0,7 százalék egy császármetszés után).

Egy másik tanulmányban pedig az áll, hogy a méhrepedés kockázata egy császár után 0,9 százalék, míg két császár után 1,8 százalék.

Ezek alapján kijelenthető, hogy még két előzetes császármetszést követően is 98 százalékos eséllyel lesz minden rendben a hüvelyi szülésnél, egy császármetszést követően pedig több mint 99 százalék az esély a pozitív kimenetelre. A siker aránya tehát közel ugyanolyan arányú a két csoportnál.

Emlékszem, amikor az első gyermekemnél kiderült, hogy császármetszéssel fog világra jönni – tíz perccel a születése előtt –, a szülésznő azonnal azzal nyugtatott, hogy ettől még a következő babát szülhetem majd természetes úton. Nem értettem. Akkor még nem gondoltam arra, hogy a mostani szülés befolyásolhatja a következő módját. Aztán ahogy közeledett a pillanat – három évvel később –, úgy lett egyre tisztább, hogy miért is mondta. Mert a rendszerben dolgozóknak – legalábbis a kórházak többségében – nincs rutinjuk a VBAC kísérésében és ezért ezzel kapcsolatban elutasítók. A legtöbb hazai intézményben a szokásjogra hivatkozva nem támogatják a császármetszés utáni hüvelyi szülést. Hogy miért? Mert „egyszer császár, mindig császár”, mert „így szoktuk”, mert „szétválik a hege, és abba belehal ön és a baba is” – mondta nekem egy fiatal, ügyeletben lévő szülész-nőgyógyász, amikor jóslófájásokkal bementünk a szülőszobára. Akkor megértettem, mire gondolt három évvel korábban a szülésznő. Szerencsére az orvosom támogatta a tervemet, így tudtam rá hivatkozni, s saját felelősségre aznap még hazamentünk.

Tíz nap múlva megszületett a „VBAC-lányom”, születése történetét majd a könyv végén osztom meg néhány más szüléstörténettel együtt.

A szülésem történetére még ma is emlékeznek a kórházban, különböző Facebook-csoportokban sokan ma is gratulálnak, hogy micsoda hős amazon voltam. Nem ez volt a célom, egyszerűen szerettem volna megtapasztalni a természetes szülés csodáját, s nem szerettem volna egy indokolatlan császármetszést, melynek a testi és lelki terheit én viszem majd magammal. A saját történetem és az azóta megismert számos VBAC-történet arra indított, hogy foglalkozzak a témával, segítsem mások felkészülését akár jogi ismeretekkel, akár a megfelelő kommunikációs stílusok elsajátításával, gyakorlati tippekkel, lelki támogatással. Tudom, hogy ez egy nagyon érzékeny élethelyzet, amelyen a napról napra változó bizonytalan rendszer sem segít. Bízom benne, hogy ez a könyv mankót ad mindazoknak, akik ezen az úton járnak.

A könyv elkészüléséhez tíz szülés körüli segítő szakember járult hozzá. Szakmai lektorálását Dr. Gutmann Orsolya szülész-nőgyógyász vállalta el, az ő gondolatait, szemléletét is tükrözik a leírtak. A fejezetek mellett olvasható idézetek VBAC-re készült édesanyáktól származnak, akik anonimitást kértek, ezért minden esetben fiktív keresztneveket használtam.

Ezúton köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult szakmai tudásával és saját élményeivel, tapasztalataival a könyv megszületéséhez.

Egymas allapot final web

 

Szakmai ajánló Dr. Andrek Andrea PhD pszichológus, MPPPOT alelnök tollából:

Egymas allapot final web

Mára minden negyedik gyermek császármetszéssel jön a világra, s ez a tendencia egyre emelkedik. Az „egyszer császár, mindig császár” rutinja mélyen áthatja a laikus és szakmai köztudatot egyaránt. E könyv körültekintően, lépésről lépésre vezeti végig az érintett és/vagy érdeklődő olvasót a császármetszést követő hüvelyi szüléshez vezető úton, kitérve az előre jól látható és a szinte láthatatlan meghatározó körülményekre is. Tanácsadók és tanácsok hosszú sora nyújt támpontot abban, milyen alapos felkészülést igényel, ha valaki tudatosan veszi kézbe saját és születő gyermeke sorsát, a szülés és megszületés kiemelkedő életeseményét. És megmutatja, hogy igen, akadnak még intézmények és azokon belül szakemberek, akik elkötelezetten támogatják az anyákat és családokat a hüvelyi szülés és a császármetszés utáni hüvelyi szülés folyamatában a mostani, rendkívül nehéz helyzetben is.

Az anya vagy szül, vagy érdekérvényesít – ez volt az első gondolatom, amikor elolvastam Óvári Enikő sorstárstámogató könyvét. A hüvelyi, természetes szüléshez tartozó tudatállapotban a figyelem fókusza befelé irányul, az intenzív testi-lelki történéseknek a háborítatlanság, a biztonságos környezet kedvez fizikai és érzelmi tekintetben egyaránt. A szülés közben zajló érdekérvényesítés nehezen egyeztethető össze a szülés folyamatával, minél élesebb a konfliktus a szülő nő és az egészségügyi személyzet között, annál inkább sérül a szülés gördülékeny, finomhangolt folyamata. Előzetes felkészülés, tájékozódás, betegjogi ismeretek, intézmény kiválasztása, szülési terv, felkészült szüléskísérő apa és/vagy dúla – ez volna a szükséges minimum a ma gyermeket váró párok felelősségteljes felkészülésében? Különösen, ha VBAC-re készülnek? A válasz: igen.

Biztos recept azonban nincs, nem tárul fel a VBAC-titok: a császármetszés utáni hüvelyi szülés útjának bejárása minden figyelembe vehető körülmény kontrollálása mellett is bővelkedhet meglepetésekben. Gyakorló pszichológusként is azt tapasztalom, hogy a traumát valójában nem a császármetszés okozza, sokkal inkább az, hogy nem vonják be az anyát az események folyamatába. Rövid és hosszú távon is megterhelő, ha a szülő nő elveszíti a kapcsolatot az őt kísérő egészségügyi dolgozókkal, ha azt éli meg, hogy figyelmen kívül hagyják kéréseit, kérdéseit, és emiatt a bénító tehetetlenség állapotába kerül: valójában elveszíti a kapcsolatot önmagával és születő gyermekével is. A trauma feldolgozása elengedhetetlen a kisbabával és önnön magával, anyaságával való újrakapcsolódáshoz, a nehézségek mellett az örömök átéléséhez tartozó erőforrások megtalálásához a gyermekágy idején. Ehhez is ad kapaszkodókat, hiteles történeteket a könyv.

Jó szívvel ajánlom hüvelyi vagy császári útravalóul a szülésre készülődve anyáknak, apáknak és a velük empatikus, nyitott szívű szakembereknek egyaránt!

 

Egymas allapot final web

 

Vélemények megtekintése: MOLY.HU

a kötet FACEBOOK oldala • INSTA oldala

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.