Csecsemőmegfigyelés és szülő-csecsemő konzultáció

Összeállította: Dengyel Kinga, Gitidiszné Gyetván Krisztina, Ludman Erika, Szelényi Éva, Szénási Kornélia. Volenszki Vita

1. A módszer lényege

Donald Winnicott szerint gyermek magában nincs - a csecsemőmegfigyelés ezt az alapelvet követve épül fel. Bármilyen, a kisgyermekkorban (egészen 0-3 éves korig) jelentkező probléma megoldását csak a szülővel együttesen történő együttműködés eredményezheti. A csecsemőt a szülővel együtt, egy közös térben figyelik meg, mindennapi szokványos játéktevékenység, gondozási helyzet közben. Fontos, hogy ne csak az anya, lehetőség szerint az apa, sőt a nagyobb testvérek is jelen lehetnek. A csecsemőmegfigyelés és szülő-csecsemő konzultáció nem pszichoterápiás módszer.

A csecsemő és az őt gondozó édesanyja folyamatos kapcsolatban, kölcsönhatásban vannak egymással, befolyásolják egymást. A kölcsönhatás az anya és a csecsemő közötti interakciókban valósul meg. A terapeuta feladata az interakciókban, mikrotörténésekben kibontakozó kapcsolati zavar megfigyelése, továbbá az anya centrális konfliktusainak, valamint a gyermek ebben való részvételének a feltárása.

A csecsemő az anya arcáról olvassa le azt, hogy valami jó vagy rossz, veszélyes vagy bántó, kell az anya visszajelzése saját érzéseinek beazonosításához.

A csecsemő vezető elemi érzése, hogy közel kerüljön az édesanyjához. Amennyiben az anya belső történései, nehéz érzései, melyeket igyekszik önmaga előtt is rejtve tartani, róluk leválasztva tartani magát, elterelik a figyelmét a csecsemő jelzéseiről, akkor zavar támad a közöttük lévő kapcsolatban. A perinatális időszakban jellemzően az anyai érzések intenzívek, kavargóak. Az anyában az élet féltése, korábbi fájdalmai, múltbeli nehéz érzései, saját megszületése, gyermekkora érzetei jelenhetnek meg. Ezek megzavarhatják interakcióját a gyermekével. A csecsemő érzi azt, amit az anya rejteni szeretne. Ha az érzések visszatükrözése nem történik meg az anya részéről, akkor a csecsemő a nehéz érzésekkel egyedül marad, és tüneteket produkálhat.

A terapeuta, a csecsemőterápia során egy érzelmileg megtartó teret teremt, amelyben nincs ítélkezés szégyenkeltés és szégyenérzés. Így az anya megtapasztalhatja érzéseit, elfogadhatja azokat, és megélheti azt, hogy ő az egyetlen, és a legjobb anyja gyermeke számára. A gyermeke eközben mentesülni tud aza anyai terhek alól, és ez változást hoz a viselkedésében.

2. A módszer rövid története

A budapesti pszichoanalitikus iskola jeles képviselői már az I. világháború előtt a környezetével állandó kapcsolatban álló, ún. „tárgyra” irányuló csecsemőről írnak.  Ferenczi Sándor a gyermek szüleitől való függését vette alapul, melyet passzív tárgyszeretetnek nevezett el. Ez Bálint Mihály és felesége, Báling Alice elméletében a csecsemő és környezete közötti intenzív kapcsolatában zajló fejlődése, amely elsősorban pszichés, nem pedig biológiai természetű.

René Spitz a II. világháború után létesült gyermekotthonokban végzett megfigyelései alapján rájött a szeretetteljes anya és család jelentőségére a korai gyermekévekben. Már ekkor írt a „párbeszéd kisiklásáról”, mint a tudattalan anyai konfliktusok ciklikus jellegéről, amely alapján egyfajta anyai magatartás-leltárt készített, összefüggésbe hozva ezeket a csecsemők és kisgyermekek patológiájával.

Margaret Mahler orvos, pszichiáter, pszichológus azt vallotta, hogy a gyermek megértéséhez arra van szükség, hogy alaposan megfigyeljük. Munkatársaival éveken át tartó anya-gyerek kapcsolat megfigyeléseivel alapozta meg a koragyermekkor fejlődéselméletet, amely szerint a gyermek szelfje az anya-gyerek kapcsolat során alakul ki.

Donald W. Winnicott vizsgálatai középpontjába a jó anyai gondozást állította, amelynek kulcsa a gyermek felmerülő szükségleteire adott anyai reakció. Terápiás módszerében ötvözte a játékot és a rajzolást, kiegészítve mindezt értelmezéseivel és tanácsaival a szülők irányában.

Az interakció kutatások jeles képviselői, John Bowlby, Thomas Brazelton és Daniel Stern egy olyan új csecsemőképet mutattak meg, amelyben a baba sosincs kapcsolat nélkül. A kötődés az ő értelmezésükben a biztonságot nyújtó anyához való közelséget hívatott szolgálni. A viselkedés megnyilvánulásait, a kommunikációt - nézés, hang, közelség - vizsgálták, a ritmusosság, szinkronicitás, kontingencia vagy diszkontingencia mentén.

Selma Fraiberg a csecsemőt, mint katalizáló erőt írta le a terápiák során létrejövő gyors változások dinamikájában. Rövid krízisintervenciókat, támasznyújtó és tanácsadó terápiákat, valamint intenzív terápiákat tartott. Mindeközben Serge Lebovici behívta a konzultációk sorába a transzgenerációs szemléletet.

1977-ben jelennek a meg az első tudományos vizsgálatok az utánzásról és a korai imprintingről. Meltzoff és Moor vizsgálatukban bemutatják, hogy már az újszülött is képes az emberi arcon megjelenő grimaszok, mozgások utánzására.

Korábban az újszülötteket, csecsemőket mindig a szülőktől elválasztva, egyedül vizsgálták, kezelték. Az elválasztottság a szülőtől, a gyermek szervezetében fiziológiás változások sorát indítja el. Megváltozik a gyermek vérnyomása, légzésszáma, szívritmusa, vércukor szintje, és a cortisol szintje is. Ez az állapot módosult belgyógyászati statust eredményezhet. Brazelton az 1980-as években kezdte meg úgy a gyermekek vizsgálatát, hogy a szülő is jelen volt közben. Az újszülött megszületés utáni első vizsgálata során a szülők figyelmét csecsemőjükre irányította. Felhívta a figyelmüket arra, hogy gyermekük már a megszületésük pillanatában hall, lát, érzékeli a külvilág ingereit. Az újszülött az életben maradásához minden alapvető kompetenciával rendelkezik.

Gondos Anna pszichológus, családgondozó Magyarországon először kidolgozta a „négyesezést”: a családgondozó pár és a szülőpár közös munkáját.

3. A módszer indikációs köre

A csecsemő-szülő konzultáció segítséget nyújthat az ún. regulációs zavarok esetén. E megnevezés alatt a koragyermekkori, elsősorban 0-3 éves korosztályt érintő pszichológiai alapú szabályozási nehézségeket értjük. Ez olyan problémákat jelent, amelyek testi vagy viselkedéses tüneteket okoznak, de nincs a hátterükben organikus eltérés, vagyis orvosi vizsgálatokkal kimutatható kóros elváltozás, betegség. Leggyakoribbak a csecsemőkori megmagyarázhatatlan sírás, krónikus nyugtalanság, gyakori „hasfájások”, evési, etetési és hozzátáplálási zavarok, gyarapodási nehézségek, alvásproblémák.   
Az anya részéről jelentkező tünetek főbb csoportjai: szoptatási problémák, ingerlékenység, az elutasítottság érzése, szorongásos tünetek, pánikbetegség, kényszer gondolatok, fóbiák.

4. A módszer menete

Kölcsönös bemutatkozás után, melybe a gyermek bemutatása is beletartozik, a terapeuta az anyával kezd beszélgetni. A gyermekkel nem kezdeményez kapcsolatot. A gyermek az anya ölében ül, esetleg alszik, vagy a játszószőnyegen, a szobában játszik.

A beszélgetés közben, ha az érzések, melyekről az anya beszél nem azonosak azzal, amit ő belül érez, akkor a csecsemő viselkedésében változás következik be. Az előkerülő anyai belső érzéseket a csecsemő motoros tevékenységével jeleníti meg (pl. sírni kezd, felébred, odahoz egy jelentéssel bíró játékfigurát stb.). A terapeuta ilyenkor javaslatot tesz a csecsemő megérintésére, tekintetének megtartására, ölben tartására. A feltörő érzések kimondására. A csecsemő így érezheti azt, amit érez, és megérezheti azt, hogy közben tartva van. Nincs egyedül. Másképp viselkedhet, felszabadulhat. Az anya is felszabadul, észreveheti a csecsemő közeledési szándékát.

A terápia során az anya szobából nem mehet ki, vagy nem vihetik ki a csecsemőt. Mindkettőjüknek a terápiás térben kell maradniuk.         
Nem történik semmilyen figyelemelterelés, ezért nem használnak cumit sem (kivéve, ha csak ezzel tud elaludni a kisgyermek).     
Videó technika alkalmazása során, felvételen rögzítik az anya és csecsemője valamennyi interakcióját: játékát, bármilyen gondozási tevékenységét, pl. a csecsemő szoptatását, etetését. A felvételeket kockánként elemezve mutatja meg a terapeuta az anyának, és hívja fel a figyelmét a csecsemő közeledési szándékára. A terápia célja, hogy a szülő másképp reagáljon a gyerek jelzéseire, tehát a jelentéstulajdonítása megváltozzon. Már néhány alkalom is jelentős változásokat hozhat létre életükben.

Egy átlagos tanácsadási folyamat 5-10 konzultációból áll. Az első konzultáció hosszabb, 90 perces, a többi kb. 50 perces. A konzulens lehet a megfelelő továbbképzéssel rendelkező pszichológus, pszichoterapeuta, gyógypedagógus, korai fejlesztő, gyermekorvos vagy védőnő.

 

Szervezetek:

Hawa Munkacsoport: 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 116 Vadaskert Kórház és Szakambulancia; 061-3921400

Ego Klinika Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Rendelő: 1075 Budapest, Rumbach Sebestyén út 12 B lépcső IV/1; 061-2160123

Képzés:

SOTE Mentálhigiéné Intézet: Integrált szülő-csecsemő konzultáció szakirányú továbbképzési szak

ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar: Integrált szülő-csecsemő konzultáció szakirányú továbbképzési szak

Tájékoztató honlapok, szakirodalom

www.egoklinika.hu

http://mental.semmelweis.hu/hu/a-kepzes-bemutatasa-szulo-csecsemo

Hédervári-Heller É. (2008): A szülő-csecsemő konzultáció és terápia, Animula, Budapest

Cramer, B., Palacio­Espasa, F. (2012): A baba­mama pszichoterápiák gyakorlata. Medicina, Budapest

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.