Szocioemocionális pedagógiai terápia

A szocioemocionális pedagógiai terápiában (SZPT) a gyermekek a felnőttek segítségével a gyermekkorban még teljességében látható és kibontakoztatható érzelmi, szociális és veleszületett értelmi kapacitás hármas dimenziójának megerősítésén dolgoznak.

Összeállította: Jusztné Vincze Szabina, Szombathy Groskó Zsuzsa

1. A módszer lényege

A szocioemocionális pedagógiai terápiában (SZPT) a gyermekek a felnőttek segítségével a gyermekkorban még teljességében látható és kibontakoztatható érzelmi, szociális és veleszületett értelmi kapacitás hármas dimenziójának megerősítésén dolgoznak. A módszer elsősorban prevenciós jellegű, de lehetőséget ad a terápiás munkára is, pedagógiai keretek között.

2. A módszer rövid története

A módszert Gőbel Orsolya gyógypedagógus, pedagógiai szakpszichológus dolgozta ki.  Óvodapszichológusként végzett munkája során, az óvoda valós mindennapjaiban született meg a szocioemocionális pedagógiai terápia, amely a képzeletet hívja segítségül a saját belső erősítő és gyógyító folyamatokhoz.

3. A módszer javasolható

Pre- és perinatális szempontból fontos, hogy egyre több kutatás és a tapasztalat támasztja alá az intrauterin emlékezet meglétét (DeCasper és munkatársai (1986); Lipton, 2001; Hepper (2007), Austermann, 2008, Dirix, Nijhuis, Jongsma és Hornstra, 2009; Raffai 1997, 2010). Ha tehát ebben az időszakban érte valamilyen trauma a magzatot, annak későbbi életében komoly következményei lehetnek. Ezek oldása is lehetséges a módszer segítségével (pszichológus szupervíziója mellett). A sok-sok lehetséges, a baba számára negatív történés, beavatkozás közül emelünk ki néhányat:

  • Anyai betegségek a várandósság alatt (pl. magas vérnyomás)
  • Intrauterin ikervesztés
  • Nyak köré tekeredett köldökzsinór
  • Indított szülés
  • Farfekvés
  • Koraszülés
  • Császármetszés
  • Elhúzódó tágulási szak, elakadás
  • Újszülött „kinyomása” orvos/szülésznő által
  • Fájdalomcsillapítással történt szülés 
  • Gyorsított szülés

4. A terápia „esszenciája”

A szocioemocionális pedagógiai terápia alapkövei a kölcsönösség, az elfogadás, a minősítés nélküli biztatás, a közösen elfogadott kereteken belüli szabadság és a megengedés. Ezekre épülve kialakítja azt a képességet a gyermekben, hogy a felkínált lehetőségekből mindig csak annyit használjon, amennyit az adott pillanatban befogadni képes. Döntéshozatalra és felelősségre is tanít ezáltal, így a gyermek önmaga segítőjévé válhat. Segíti a gyermeket, hogy figyeljen önmagára, hogy saját, egyéni világot és személyiséget alakítson ki, ami rendkívül fontos ahhoz, hogy biztosabban kapcsolódhasson másokhoz (Gőbel, 2012).

A terápia tényleges és képzeletbeli mozgásra, képekre, szimbólumokra épülő fantáziajátékokkal dolgozik. Ezek a játékok segítik a gyermekeket abban, hogy megélhessék saját érzéseiket, megérezhessék mások érzéseit a mozdulatokban, az érintésben, a beszélgetésekben, és a csoportos játékokban az összetartozás érzését a maguk alkotta sokszínűségben. A gyermekek a játékok segítségével kidolgozzák, folyamatosan alakítják egymáshoz és a felnőttekhez való viszonyulásukat, továbbá saját megküzdési stratégiáikat is.

A fantáziajátékok, vagy más néven a varázsjátékok figyelembe veszik az óvodáskort jellemző képi élményfeldolgozást és az óvodáskori gondolkodás jellemzőit. A képben hordozzák azokat a szimbólumokat, amikkel a gyermekek a mesékből ismernek. A játékok rövidsége, a sajátos szókincs és a belső munkát megengedő hozzáállás lehetővé teszi a saját képi világ megteremtését, ami alapját képezi a külső képi világ feldolgozásának is. A folyamatkövetés eredményei azt mutatják, hogy a játékok jelentős mértékben hozzájárulnak a gyermekek lelki, érzelmi, szociális és kognitív fejlődéséhez.

5. Elérhetőségek, szervezetek, tájékoztató honlapok, irodalom:

www.gobelorsolya.hu

Gőbel, O.:  Varázsjátékok I.-VII. című kötetei,  L’Harmattan Kiadó, Budapest

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.