Művészetterápia-képzőművészet

 

A művészetterápia olyan terápiás módszer, amely valamilyen művészeti ágazat (zene, tánc, képzőművészet, irodalom, dráma) kínálta lehetőségek tárházából merítve, az alkotás felszabadító erejének segítségével fejti ki terápiás hatását.

A képzőművészetben az egyén érzései, belső fantáziavilága jelenik meg látható módon alkotásában. A tudatos és tudattalan belső világ összjátékának az eredményeként jön létre a mű, mely folyamat során lelki energia szabadul fel, s az alkotó “művész” megkönnyebbül.

 

Története

Tágabb értelemben amióta művészeti alkotó-folyamatokat végez az emberiség, azóta érvényesül ezek jótékony hatása, az érzelmek kifejezésére, az események feldolgozására való lehetőség. A művészetek hatással vannak a testre és lélekre.

Már az ókori görög bölcsek is dolgoztak a katarzis-élménnyel (pl.: színház). A reneszánsz és a barokk monumentális képzőművészeti alkotásai kiváló példák arra, hogy a művészet szavak nélkül is mély hatást gyakorolhat a befogadóra.

Tudatosan terápiás céllal már a korábbi történelmi korokban (felvilágosodás) használtak drámaterápiás módszereket, de mai értelemben vett művészetterápia viszonylag fiatal tudományág, Adrienn Hill és Edward Adamson használja először az 1940-es években, akik a brit Nethern elmegyógyintézetben kezdik meg művészetterápiás munkásságukat. Az Egyesült Államokban kicsivel később Margaret Naumburg és Edith Kramer lett az úttörője és ismertetője ennek a módszernek. A kezdeti időkben a súlyosabb mentális és pszichés betegségekkel küzdő pácienseknél alkalmazták, később szélesebb körben hangulati zavarokban, traumák után, stb.

 

Alkalmazási területei

  • Életkortól független, gyermekeknél és fiataloknál jól alkalmazható terápiás szükségleteik kielégítésére
  • Csoportos és egyéni terápiában, pszichoterápiában
  • Hangulati zavarok, szorongás, depresszió, érzelmek kifejezése céljából
  • Események feldolgozása, felkészülés rájuk (pl.szülés, anyaság)
  • Önismereti, önfeltáró céllal
  • Perinatális területen használhatóak meddőség kapcsán jelentkező elakadások; várandósságtól való félelem; szülésre való felkészülés és ráhangolódás esetén; szülésélmények feldolgozásában, gyászmunka segítésében. A Péterfy Sándor utcai kórház Koraszülött Osztályán is lehetőség nyílik a koraszülött gyermekek szüleinek edukációjára és mentálhigiénés megsegítésére művészetterápiás módszerek alkalmazásával

Kontraindikáció: pszichotikus állapotok

 

Módszer

A művészetterápia, és ezen belül is a képzőművészetekkel - pl. festészet, szobrászat - való terápiás munka kiváló nonverbális kifejezője akár olyan érzéseknek, gondolatoknak, amelyek adott esetben felszínre sem tudnak törni, így ez a terápiás módszer segítheti a feldolgozását traumatikus eseményeknek, normatív kríziseknek, oldhatja a szorongást és félelmeket. A művészetterápia önmagunk kifejezésével, mélyebb megértésével a stresszhelyzetek, elakadások könnyebb megértését teszi lehetővé.

Olyan terápiás módszer, amely imaginációs, képalkotó gyakorlatokkal segíti a traumatikus élmények okozta belső ellentmondások felszínre kerülését és értelmezését. A képzőművészet-terápia a vizuális művészet eszközeit használja fel, élményalapú hatásmechanizmussal.

Az aktív terápia során a kliens készíthet többek közt festményt, rajzot, kollázst, montázst, szobrot, illetve ezeknek bármilyen kombinációját. Önkifejezés formájában történhet alkotás, vagy a terapeuta által adott felhívó jellegű témaválasztás (például önarckép, szülésem, megszületésem, betegségem) megvalósításával. A szabad alkotás lehetőséget biztosít a szóban nehezen megfogalmazható érzelmek kifejezésére. A színek érzelem-kifejező jelentése kisebb eltéréssel minden emberben azonos. Olykor csupán az alkotás folyamata terápiás hatású, de az elkészült alkotás megbeszélése kommunikációs csatornát nyithat a terapeuta és a kliens között. Az alkotás megbeszéléskor lelki tartalmak kerülnek feldolgozásra. Szabad asszociációkkal felszínre kerülnek a tudatalatti konfliktusok, traumák, amelyek további terápiával oldhatók.

A képzőművészet-terápia lehet receptív-befogadó, vagyis a páciens passzív, nem vesz részt alkotó folyamatban. Az alkotás által keltett pszichés hatások feldolgozása, elemzése terápiás hatású. De a két módszer kombinálása is hatásos.

A művészetterápiához nincs szükség művészi tehetségre, gyakorlatra, nem az alkotás esztétikai értéke a cél, hanem a vele kifejezett érzések, az alkotás közben előkerülő gondolatok, az elmélyülés érzése, vagy akár az elkészült alkotáshoz fűződő katarzis-élmény. Az alkotás önmagában jó lehetőség az önkifejezésre, önmagunk megismerésére. A vezetett terápiás folyamat pedig lehetőséget ad a szakszerű értelmezésre, feldolgozásra.

Imaginációra, képi (mely lehet álomkép is) megalkotásra épülő terápiás módszer a szimbólumterápia. Carl Gustav Jung svájci pszichiáter felismerte, hogy a szimbólumok hatnak a tudattalanra. A svájci tudós szerint a tudatalattink színes képi világot rejt magában, melyek többek között a szimbólumok segítségével előhívhatóak.

 

Elérhetőségek, szervezetek

 

Tájékoztató honlapok, szakirodalom

 

Az összefoglalót összeállította

Bojtár Zsófia, Győri Júlia, Kajdy-Deák Anna

 

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.